A Drizzt legendája sorozat 34. kiadványa, és az A drow útja trilógia 1. kötete R. A. Salvatore–től!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mélység újra hív. Kétévnyi törékeny béke után Menzoberranzanban ismét forr a sötétség. A házak közötti feszültség polgárháborúval fenyeget, és Jarlaxle tudja, milyen gyorsan vezethet vérfürdőig egyetlen rossz döntés. Hogy megelőzze a végzetet, útnak indulnem egyedül, és nem céltalanul. Csapata előtt nem kisebb feladat áll, mint megtalálni a rettegett Khazidheát, a Kaszabolót, amely már urakat ejtett rabul, háborúkat szított, és vérrel írta meg gazdái és áldozatai sorsát. Az egyetlen reményük egy elveszett lányés talán maga az árnyékba burkolt északi világ.

Eközben Drizzt DoUrden is útra kel. Az élet és halál mezsgyéjén járva próbál visszatalálni önmagához, és lányát, Brie-t vezeti olyan ösvényre, amely talán neki is választ kínál. A kósza, aki egykor mindent tudott a becsületről, ma már abban sem biztos, mit jelent a hit. És ahogy a világ változik, úgy változhat Faerűn sorsa istalán egyetlen lélek révén.

Két út. Két küldetés. Az egyiken fegyvert keresnek, a másikon értelmet. De bármelyiken jussanak is célba, a világ többé nem lesz a régi.

IDÉZETEK A KIADVÁNYBÓL:

Drizzt sem volt teljesen biztos magában, de azt határozottan elutasította, hogy egy istennő, bárkiről legyen is szó, rábírja, hogy a meggyőződése ellenére cselekedjen. Egykor ő is Mielikki követője volt, de mindig is úgy gondolta, hogy az istennőilletve bármelyik istencsupán annak a megtestesülése, ami a hívei szívében lakozika lelkiismeretünkre aggatott nevek, ám ha mégis többek volnának ennél, az se számít, hisz őket követve azt követjük, amiben hiszünk, nem magát a nevet. Vagy ebben az esetben még csak azt sem.
A többiek szellemi utazása, a feleségemet is beleértve, arra emlékeztet, hogy türelmes legyek azokkal, akik tőlem eltérő következtetésre jutnak, és a helyén kezeljem a saját következtetéseimet.
A kuritokhoz hasonlóan ők is történeteket szerettek volna hallani, és Catti-brie kezdetben kényelmetlenül érezte magát. A Drizzttel folytatott, visszatérő vitáik jutottak az eszébe, és ettől még inkább feszengett, hisz azzal kellett szembesülnie, hogy igenis léteznek jóravaló orkok, akik érdemesek a tiszteletére és a barátságára.
A felismerés nyugtalanító gondolatokat ébresztett benne, amelyek még az álmába is elkísérték: kérdések az istennőjével, önnön tetteivel és a világnézetével kapcsolatban.