Nem könnyű eljutni Murgadorba.
A Quiron-tenger nyugati partján a hajdanvolt Kyria úthálózatának maradványai árválkodnak csupán: szürkén és töredezetten kanyarognak mérföldek százain át, hogy feneketlen szakadékok pereméig, rég leomlott hidak pilléreihez vezessék az elcsigázott utazót. A hegyvidék hágóit mindenre elszánt haramiák vigyázzáklegtöbbjük a helyi hatalmasságok zsoldjában áll. A birtokosok kivétel nélkül az ősi módon, vérrel és vassal szerezték hatalmukat, s mert nem büszkélkedhetnek hősi tettekkel, udvartartásuk pompájával pedig hasztalan próbálnák elhomályosítani a bérceken túli hercegség, Erigow ragyogását, különös kedvtelésnek hódolnak.
Murgador grófjae néven a hetedikemelt fővel viselte a különcök fejedelme címet.
A rossz nyelvek szerint maga agyalta ki ezt is, akár azt a másikat, melyen maroknyi alattvalója és számos pribékje gyakrabban emlegette: a Kobzos. Jól bánt a hangszerekkel, bársonyos baritonjáról csodákat meséltek. Suttogták, regéiben megelevenednek az elmúlt idők, a világ ifjúkora, a kyr istenségek lakta égbolt, minden szépség és iszonyat, amit a Nagyok keze és akarata teremtett. És bár Murgadorba nem visz kövezett út, és karavánok is csak nagy néha vágnak át rajta Doran, Tarin vagy az elfek lakta Sirenar felé, a Dal hónapjában regősök, bárdok, énekmondók jönnek mindenfelől, hogy nemes versengésben mérjék össze tudásukat a híres-hírhedt Kobzossal. Jönnek évről évre, noha nyílt titok, hogy a gróf szinte sosem veszít, és hogy visszafelé, kastélyától hazáig még hosszabb és veszedelmesebb ösvény vezet…
